Cerberos Kutyaiskola - Hannah és Viki

Hannah és Viki

Kedves Dorka, Zsizsu és a többiek…

A mai napon sikeresen vizsgáztunk le Hannah-val az alaptanfolyamon. Mondhatom, hogy ez életem egyik legboldogabb napja, soha nem voltam még ennyire büszke gazdi.

A kutyákkal való kapcsolatom újszülött koromban kezdődött, (egy cocker spániel volt az őrzőm, vigyázóm) és az irántuk való szeretetem az évek elteltével csak erősödött. Amikor külföldre költöztem, majd belehülyültem a hiányukba. Éppen ezért, anyukám 3 évvel ezelőtt meglepett Hannah-val a születésnapomon.

Amikor megláttam a reptéren Anyu kezében, hááááááát… először megijedtem… nem is volt olyan fehér, se nem olyan puha, mint amire számítottam, és nem is akart velem foglalkozni. De csak fél óráig tartott ez az érzés… onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk és vagyunk egymástol, hóban, fagyban, a világ minden táján.
Hannah

Igazából mindenki óva intett a Westiektől, mert TERRIER és MAKACS és MINDENT MEGRÁG és rengeteg BAJOM lesz vele. Ezekből csak az első két állítás igaz, azokon meg nem lehet és nem is kell változtatni, a többiben pedig kellemesen csalódtam. Persze voltak gyerekkori csínytevések, de semmi egetverő galibát nem okozott soha.

Azonban belátom, SOK dolgoban fejlődésre szorultunk. Például soha nem volt merszem elengedni, póráz nélkül sétáltatni Hannah-t. Az ÜL parancsszón kívül mást nem nagyon ismert, és igazából ő sétáltatott engem, nem én őt.

Miután pár hónapja visszaköltöztünk Magyarországra és az életünk teljesen megváltozott, úgy gondoltam, miért ne változhatna ezen a téren is? Így jött az ötlet, és beiratkoztunk a Cerbibe. Én aztán nem keresgéltem sokáig kutyasuli után, ez volt a legszimpatikusabb a honlap alapján és miután Dorkával váltottam egy-két emailt, már biztos voltam benne, hogy jó kezekben leszünk.

Az első napon izgatottan ültettem be Hannah-t a kocsiba, alig vártam, hogy elkezdjük az okulást. Amint belekezdtünk, rájöttem, hogy itt nem csak kutya-, de gazdinevelés is folyik. Nem elég a kutyát okítani, az alapvető hozzáálláson kell változtatni, hogy én legyek a FALKAVEZÉR! Hannah-ban persze volt egy kis dac, mint említettem, terrierből van, de a hetek elteltével egyre jobban elfogadta az új felállást, és elkezdett hallgatni rám. (Azért még van min dolgozni, mert a szelektív hallását még nem hagyta el teljesen.) Megtanultunk többek között ülni, feküdni, helyben maradni, nyugodtan láb mellett sétálni. Azelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy Hannah-val képes lennék egy ebédet egy étteremben végig ülni, és nagy meglepetésemre tegnap ez is sikerult. A legnagyobb fejlődést azonban abban látom, hogy úgy sétálunk végig az utcán, ugató kutyák mellett, hogy Hannah egy szót nem szól. Erre különösen büszke vagyok.
Hannah

Az első naphoz tartozik még, hogy megismertük Renit és Prézlit (Ő is Westie). Prézli és Hannah között első látásra szerelem szövődött, Reni és én köztem pedig barátság, aminek nagyon örülök. Az órák szüneteiben akkora játékok folytak a két kis harcieb között, hogy hihetetlen, akár esett az eső vagy tűzött a nap.
A jövőben is tervezzük a közös programokat, mert hát a barátság nem csak a tanfolyam idejére szólt!!!

A másik dolog, ami nagyon meglepett, hogy mások is észrevették Hannah viselkedésén a fejlődést. Egyik legjobb barátnőm, aki nem nagy kutyapárti (hogy enyhén fogalmazzak), nálunk volt vendégségben, és nem győzte Hannah-t dícsérni, hogy milyen jó kutya lett belőle. Pedig azelőtt messziről elkerülte, ha lehetett...

Én mindenkinek csak ajánlani tudom a Cerbit, mert ilyen szintű profizmussal kevés helyen találkozik az ember. Hannah és én is minden hétvégén (a korai kelés ellenére) óriási örömmel mentünk ki a suliba.

Dorkának, Zsizsunak és a többi oktatónak pedig köszönöm a kitartását és a segítségét, aminek következtében még örömtelibb életet élhetünk Hannah-val.

Augusztusban pedig irány a középhaladó tanfolyam, Prézliékkel együtt!

Semmi sem állíthat meg minket!

Viki és Hannah