A kiskutya képzése a szocializációval és a neveléssel kezdődik. Ennek során megtanul közlekedni, elsajátítja, hogyan kommunikáljon fajtársaival, más állatokkal, és főleg: az emberekkel, kicsikkel, nagyokkal egyaránt.

Alapvető engedelmességi szintet ér el, ül, áll, fekszik, és természetesen gazdája hívó szavára mindig hozzámegy. A kertben, lakásban nem tesz kárt, képes arra, hogy türelmesen várjon, ha egyedül marad.

Ha a szocializációs folyamatban zavar keletkezik - nevelési hiba vagy a külső körülmények (kóborlás, éhezés, bántalmazás stb.) következtében - a kutya kezelhetetlenné, agresszívvá, félőssé - egyszóval: antiszociálissá válik. Mit tehetünk ilyenkor?

Rehabilitáljuk!

Miként is zajlik a rehabilitáció?

Minden esetben más és más "terápiára" van szükség. Először megkérdezzük a gazdit, ő mit lát problémának. Aztán felmérjük a kutya viselkedését, majd "kitaláljuk" a testre szabott feladatsort. A szocializáción a kutyusok nem ülni, feküdni, helyben maradni tanulnak, hanem a helyes viselkedéssel ismerkednek meg.

A szocializáció elméleti és gyakorlati részből áll. Először is a gazdi megtudhatja, mi lenne a helyes út, hol követhette el a hibát, mi okozhatja a kutya viselkedészavarát. Ilyenkor különösen fontos a gazdi és a kiképző együttműködése. Következnek a gyakorlati feladatok, ezek során a gazdinak követnie kell a tanácsokat, és ami a leglényegesebb: nem csak az iskolában, hanem azon kívül is. Ezt szolgálja, hogy mindenki kap "házi feladatokat". Igen, mint egy "valódi" iskolában!

A foglalkozásokon kezdetben a kutya pórázon van a gazdi kezében (ha szükségesnek ítéli az oktató, szájkosárban is). A gazdának ilyenkor megmutatják, hogyan tudja visszafogni kutyáját, illetve hogyan reagáljon azokban a helyzetekben, amikor a kutyája agresszívan lép fel vagy éppen oktalan félelemmel reagál - ezt majd az iskola kapuján kívül is meg kell tanulja hasznosítani. (Sajnos így is vannak olyan esetek, amikor a gazda arról számol be, hogy kutyája az iskolában tökéletesen viselkedik, de azon kívül továbbra is problémás.)

Ha a gazdi megtanulja a kutyáját önállóan kontrollálni, az eb pedig megszokja, hogy pórázon közömbösen kell a többi kutyával viselkedni, akkor következhet az elengedés. Ennek idejét mindig az oktató méri föl, és e szerint folytatódik a foglalkozás. A kutyák szabadon, elengedve, póráz nélkül ismerkednek az új hellyel, az új szituációval és leginkább egymással. Ilyenkor a kutya önállóan kell megtalálja a helyét a többiek között. Eközben az oktatók segítségével a gazdik megfigyelhetik kedvencük viselkedését, megtudhatják annak okait, és megtanulják felismerni a kutya által adott jelzéseket.

Általában már 1-2 alkalom után megmutatkoznak kutyáinkon a változás jelei, ilyenkor sajnos sokan elmaradnak - aztán ismét jönnek, mert a viselkedészavar újból előjön. Tudnunk kell, hogy jelentős "áttörés" - a probléma súlyosságától stb. függően - 4-6 hét múlva jelentkezik, ilyenkor a kutya éretté válik az alapfokú tanfolyam elvégzésére.

Amennyiben a gazdi megkedveli a kutyázást, és többet szeretne, folytatja a foglalkozásokra járást, néhány hónap múlva egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a korábban kezelhetetlen, antiszociális kutyájával bemutatócsoport tagjává vált!

És ez nem csoda, számos példával szolgálunk.


Szocializációra az alábbiakat hozzák magukkal a tanulók:

• Sima bőr vagy szövet póráz
• Egysoros lánc fojtó nyakörv
• Szájkosár, amiből a kutya nem tud kiharapni, kicsípni
• Megfelelő kullancs elleni védelem
  
• Oltási könyv